Kazár

Weboldal

Kazár községről a legkorábbi írásos emlékek a XIII. század elejéről származnak: 1220-ban Cazar néven emlegetik.

Feltételezhetően a falu helyén már i.e. 1500 évvel is létezett bronzkori telep, melynek köze lehetett az igen gazdag „pilinyi kultúrához”. Jelenleg még kérdéses, hogy a község neve azonosítható-e az egykori VI-VIII. század táján virágzó keleti birodalom „Kazária” népnevével, amely birodalom határán a magyar törzsek közvetlenül a honfoglalás előtt is határőr szerepű népcsoportok voltak.

A XV-XVI. században Székvölgyi-, Szőrösi puszta (ma kazári külterületek) még önálló életet élő kistelepülések voltak a falu közvetlen közelében. 1526 után Bardóczok, Ragyóczyak, Berényiek voltak a falu földbirtokosai.

A Rákóczi-szabadságharcot követő időkben 16 magyar házat írtak össze Kazáron, de a XVIII-XIX. században, a Goszthonyi, Jankovich és Osztroluczky családok birtokossága idején jelentős fejlődésnek indult. A paraszt porták, szegényes faházak, vályogépítmények mellett jelentős úrilakok épültek akkoriban.

1863-ban földrengés pusztított, 1873-ban kolera néptelenítette el a falut.

Kazár életében a XIX. század második felében meghatározó személyiség volt a falu papja, Szabó István író, műfordító, aki 1857 és 1892 között dolgozott, publikált Kazári-pap néven. Homérosz nagy eposzait ő fordította elsőként magyarra, tagja volt a Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak is.